... ki tudja? Egyre kevesebbet használom, de még/már nem vagyok meg nélküle. Talán hamarosan kipróbálom. Vannak rajta gyöngyszemek. Például a világokon át sorozat, aminek itt az első része:
Még nem faltam föl az egész sorozatot, idő kell neki. Van, amit már többször megnéztem, de még sok rész hátra van. Mit tanulunk, tanítunk még mindig? Mit tanítsak a gyerekeimnek? Tele vagyok kérdésekkel. Jó gondolkodást nektek is!
Megtaláltam az emtévén is: http://videotar.mtv.hu/Videok/2010/01/09/17/Vilagokon_at__Az_anyag_kaprazat_vagy_valosag_.aspx
Itt olvashatsz a sorozatról bővebben. Könyv formában is megtalálható.
Idézet a könyv előszavából, Lőrincz Gabriella tollából:
"Most – nem tudván kikerülni a
„megvallás” pillanatát, - Dante szavait idézhetném válaszul: „Az
emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igazi
utat nem lelém.” Vagy Keresztes Szent János híres kifejezését
kölcsönvéve: „a lélek sötét éjszakája” borult rám egy időben. Mindkét
idézetben ott áll fenyegetően a szó: „sötét”. A világosság hiánya, a
tisztánlátás nélkülözése, a tudatlanság sötétje — amiben akkoriban
toporogtam. „Egy csepp a kárhozatból”- ahogy Hamvas Béla mondja.
Hogy mi váltotta ki, ma már lényegtelen. A tanulsága, az üzenete a fontos. Mert szerencsésnek érzem magam, sőt, egyfajta kegyelem élvezőjének, amiért átélhettem e benső krízist. E tapasztalat kilátástalansága nyitotta fel a szemem, hozta el a felismerést: ha ez létezhet, ha ez valóság – legalábbis számomra, - akkor a földi törvényszerűségek értelmében az ellenkezőjének is léteznie kell! Lennie kell egy másik valóságnak, ami a széles látóhatár, a szellemi látás és tudás, a remény valósága! El kell indulnom ezen a felfedező úton – fogalmazódott meg bennem az elhatározás.
Ezzel a fordulóponttal, - a legelső lépéssel, amit mindenkinek önerőből kell megtennie, - kezdetét vette egy lázas, mindenre nyitott korszak, amelyben elementáris erővel tört fel belőlem a megismerés utáni vágy, a világ, az élet, s benne önmagam, - az ember, mint olyan - megértésének a vágya.
S ahogy ma már tudatában vagyok annak, hogy bármilyen célunk teljesülése csak a legmélyebb lelki szükségletünkként átélt vágyakból fakadhat, úgy kezdtem el - akkor öntudatlanul - a megvalósítások folyamatát, a megteremtések mágikus műveleteit előkészíteni.
Hogy mi váltotta ki, ma már lényegtelen. A tanulsága, az üzenete a fontos. Mert szerencsésnek érzem magam, sőt, egyfajta kegyelem élvezőjének, amiért átélhettem e benső krízist. E tapasztalat kilátástalansága nyitotta fel a szemem, hozta el a felismerést: ha ez létezhet, ha ez valóság – legalábbis számomra, - akkor a földi törvényszerűségek értelmében az ellenkezőjének is léteznie kell! Lennie kell egy másik valóságnak, ami a széles látóhatár, a szellemi látás és tudás, a remény valósága! El kell indulnom ezen a felfedező úton – fogalmazódott meg bennem az elhatározás.
Ezzel a fordulóponttal, - a legelső lépéssel, amit mindenkinek önerőből kell megtennie, - kezdetét vette egy lázas, mindenre nyitott korszak, amelyben elementáris erővel tört fel belőlem a megismerés utáni vágy, a világ, az élet, s benne önmagam, - az ember, mint olyan - megértésének a vágya.
S ahogy ma már tudatában vagyok annak, hogy bármilyen célunk teljesülése csak a legmélyebb lelki szükségletünkként átélt vágyakból fakadhat, úgy kezdtem el - akkor öntudatlanul - a megvalósítások folyamatát, a megteremtések mágikus műveleteit előkészíteni.
Először segítőket
„teremtettem”, akik kihúztak a pácból, kimozdítottak a konkrét, aktuális
mélypontomról. Majd az olvasás, tanulás, ismerkedés, gyakorlás világát
teremtettem magam köré. Belépve ebbe a birodalomba, úgy éreztem, minden
eddiginél tágasabb világba érkeztem. A transzcendens gondolathoz, a
spirituális törvényszerűségekhez, a metafizikai dimenziókhoz képest
minden, addig elém került szellemi áramlat – a művészet varázslatos
világát kivéve – szegényesnek és korlátozottnak tűnt…"
Közreműködők (szintén Lőrincz Gabriella megfogalmazása)
Hankiss Elemér
gondolatait az idővel harcoló ember útkereséséről, az élet érző,
sebezhető jellegéről, a szabadság és determináció dilemmájáról. Jankovics Marcell jelképszakértő-rajzfilmrendező meglátásait a világ kettősségeiről, a dualitás ellentétpárjairól, László Ervin professzor elemzéseit az anyag rejtelmeiről, valamint a racionális és intuitív gondolkodásmód szükséges egyensúlyáról.
Sári László kelet-kutató az ősi keleti és a mai nyugati életeszmény különbségeit, Daubner Béla pszichiáter a lélek ellentmondásait, s a módosult tudatállapotok, illetve a jóga mentálisan fejlesztő funkcióját mutatja be.
Grandpierre Attila csillagász a pusztán materialisztikus szemlélet beszűkítő hatásáról beszél, Szepes Mária írónő pedig az ideák világának mindennapi, teremtő szerepére mutat rá. Müller Péter
író a változásokhoz való viszonyulásunkhoz ad támpontokat, de szól a
szenvedélyek átalakításának, s a tudatos életvezetésnek a művészetéről
is, ugyanúgy, mint a Ji King ősi, kínai sorselemző rendszer mai, segítő
szerepéről. Popper Péter valláspszichológus a szorító döntéshelyzetekben való helytállást, és a pszichés tartás fontosságát emeli ki. Domján László a vágyak két arcát, pusztító és teremtő erejét hasonlítja össze, míg Bagdy Emőke pszichológus ugyanezek lélektani megoldásairól beszél. Bakos Attila filozófus gondolatai a planetáris tudat mibenlétéről szólnak, Dr. Czeizel Endre genetikus pedig a sors és a gének kapcsolatát vizsgálja.
Vásáry Tamás karmester a művészetek felemelő, transzcendáló képességéről vall, csakúgy, mint Pap Gábor művészettörténész, aki a művészi ihlet rejtélyes eredetét kutatja. Makovecz Imre építész a tér és hely spirituális vonatkozásait hozza közelebb, Tarr Bence kultúrantropológus a mítoszok üzenetét közvetíti számunkra, míg Kazanlár Emil festőművész a Tarot-kártya szakrális világába vezet el. Héjjas István kutatómérnök a távol-keleti filozófiák és a modern tudomány hasonlóságairól fejti ki meglátásait, Rácz Géza fiozófus pedig a sorsalakítás és a „karma” összefüggéseit taglalja. Tasi István kultúrantropológus a lélek fogalmának hindu értelmezését adja
Paulinyi Tamás
para-kutatótól a tudat mindent átható jelenségéről, az aura
mibenlétéről olvashatunk, és olyan újfogalmakra nyílhatunk meg általa,
mint „morfogenetikus, vagy pszi-mező”. Váradi Tibor a szellemtudományok szemszögéből, Lednyiczky Gábor pedig biofizikai aspektusból közelíti meg az emberi elme adottságait és távlatait.
Dr. Tóth Tibor
informatikus professzor az ősrobbanáselmélet és az evolúcióelmélet
hiányosságairól fejti ki nézeteit, nyitott szellemiségű orvosok pedig – Dr. Simoncsics Péter és Dr. Gelléri Júlia - a homeopátia, az akupunktúra és a biológiai energia elméleti hátterét ismertetik.
Mireisz László
filozófus, buddhista oktató egyaránt állást foglal úgy az őselemek,
őstörvények témájában, az önismereti utak, valamint a félreértett
asztrológia rehabilitációjának tárgyában, mint az eszmetörténeti
korszakok bemutatásában.
Dúl Antal
teológus pedig, - aki csaknem minden téma felkért hozzászólója, -
Hamvas Béla látásmódjának hiteles tolmácsolásával visz új szempontokat
választott tárgyunk elemzésébe.
